Lehetséges jövőnk - merre tart az emberiség III. rész

on .

 Amiről a következőkben szeretnék szót ejteni. Még néhány gondolat az egész ciklusról, főbb összefüggések a Szaturnusz-Uránusz szembenállást decemberben kiegészítő Neptunusz-Szaturnusz 150 fokról, és a november 27-én Bakba átlépő Plútóról. 

Úgy vélem, amikor a Szaturnusz-Uránusz oppozíció elsősorban a téves helyen és módon -főként kívül és öntudatlanul- keresett-biztonságunkat,ugyancsak a külvilágra, egymásra projíciált felelősségünket, a felnőtt, mértékletes önkorlátozás hiányát, a szabadság félreértelmezését segítheti helyretenni, akkor természetes, hogy a stabilitásunkat, felelősségünket, felnőttségünket, ezen belül érett emberi összefogásunk meglétét kívánó / érintő nehézségek szaporodhatnak meg, ill. mélyülhetnek el.

Legutóbb erről részletesen írtam, és sajnos -miután a nagy bolygók egymással alkotott fényszögének orbis határa és a kollektív öntudatlanságunk érzékenysége összeadódik- már a egzakt fényszög beállta előtt bizonyos hatásokat és azok következményeit érezhetjük világunkban, mint ahogy ezt előre látni is lehetett. Példának okáért -az előző írásomban említettem- a rendkívül manipulatív, virtuális pénzpiac könnyen bejelezhet ezen aktuális tanítás ügyében, ami nyilvánvaló is, hisz az emberiség jelentős része a pénzbe helyezte bizalmát, biztonságát azáltal kívül, ráadásul az éretlen ego hiányérzetének kompenzációjaként adott esetben másokat, a természetet aránytalanul kizsákmányolva. Ugyanakkor az az összefogás, amire ezen oppozíció taníthat - mint felelősségteljes humánelvű szolidaritás- ugyan kezd kikényszerülni, ám sajnos még úgy tűnik a régi struktúra védelme és önző érdekek mentén, amolyan globális összefogás képében. Ahogyan a Kultúrpart internetes fórum honlapján októberben olvasható volt, ez az esélyegyenlőség megvalósulásának egy sajátos formájaként is felfogható, vagyis minden piac összeomolhat a tőzsdéktől a Bosnyák térig.

Arról is írtam hónapokkal ezelőtt, hogy az igazi átalakulást hogy lehet öntudatlanul elkenni, amire a változó jegy oppozíciója ugyanúgy lehetőséget ad, mint ahogyan a kívánatos fejlődést elősegítő alkalmazkodásra, s hogy mindezt mivé alakítjuk, az a tudat ébredésének függvénye. Természetesen ez a jövőre is vonatkozik, hiszen a konstelláció üzenetének java még előttünk áll. Olyannyira, hogy véleményem szerint azoknak a tudaterőknek, érdekcsoportoknak , személyeknek, akik azt állítják, irányítják a folyamatokat, könnyen lehet, hogy ez már a decemberi időszakban kicsúszik a kezükből, a szembenálláshoz társuló Vízöntő-Neptunusz, Szűz-Szaturnusz között létrejövő 150 fokos fényszög által jelzett tanítás alapján. Ez hordozza a ravasz manipulációt, alattomos, előre megtervezett káosz gerjesztést, amiben mások kiszolgáltatottsága által lehet profithoz jutni és  "a zavarosban halászni"

. Mindebben benne lehet persze az is, hogy egyesek olyan szőnyeget is kihúznak a talpuk alól, amin ők maguk is állnak. Nyilvánvalóan a létbizonytalanság érzetét és hangulatát a szükséges szemléletet és struktúraváltást kicsikarandóan csak fokozza ez a fényszög, de ha önmagunkba nézünk egyénileg - és ez összeadódik csoportszinten -, akkor elkezdhetünk felébredni, a közös szociális felelősség, társadalmi összefogás, együttműködés, méghozzá általános emberi alapon, és az erre épülő új társadalmi struktúra előkészítését kezdeményezve. Nem is beszélve a társadalmi, gazdasági kérdések átláthatatlanságának és bizalomvesztésének ködében megszülető tisztánlátás, felelős akarat, tudatos szeretet megnyilvánulási lehetőségéről.

Gyakorlati síkon a tényleg fenntartható és reálisabb, emberibb együttélés játékszabályainak útkeresése is lehet ez, a túl merev, - eredendően emberért harcoló mégis antihumánus - eszmék föloldása nyomán. A létrehozott rendszerekért és azok működtetéséért vállalt felelősség a mindennapokban úgy vélem jócskán "terítékre kerül". Ám mint tudjuk, és emlékeztetőül ajánlom az olvasó figyelmébe, az előző két részben kifejtett intelmeket, miszerint minden megpróbáltatás, katasztrófa tulajdonképpen csak ahhoz segíthet hozzá, ami felé ébrednünk, fejlődnünk, haladnunk szükséges. Mindebben persze az nem mindegy, hogy mekkora a felesleges veszteség és szenvedés, és természetesen az, hogy amit amúgy is el kell hagynunk, azt önként tegyük, és ne elsősorban kívül, hanem belül. Amennyit pedig kívül, abból pedig tényleg csak azt és olyan mértékben. ami ahhoz szükséges, hogy az elavult hamvain valami új, időszerű születhessen. Egyébiránt az is megfigyelhető, és szerintem még inkább az lesz, hogy a valódi lelki-szellemi megújhodást és a materiális közegen belül is a reformot szolgáló erők, valamint a maradi, régi rendtől függő tudatcsoportok között egyfajta harc kiéleződhet. Mindez természetesen a létünk különböző síkjain nyilvánulhat meg. Annyi bizonyos hogy válságokkal terhelt időszak következik, ami óriási szellemi-lelki nyereséggel, személyiség és tudatfejlődési lehetőséggel járhat, ha képesek vagyunk felnőni hozzá, és jól élni, nem pedig visszaélni azzal.

Nos ennek fényében tekintsük most meg, hogy mit tanulhatunk a november 27-ével immár véglegesen Bakba lévő Plútó periódusából, ami mint tudjuk hosszú időszakot jelöl, és a későbbi írásokban ezen bolygó más planétákkal alkotott fényszögeiről még szót ejtek majd. Amint azt az asztrológiát ismerő illetve művelő emberek tudják, a Plútó a mélyreható gyökeres transzformációval, perfekcióval, a mély tudattalan tartalmak, sőt archaikus kollektív tudattalanba vezető energiák tudatba hozásával egy nagyon összpontosított kontrollált tudati uralommal mint harmonikus oldallal, a végletekig történő elfojtással, az elnyomó hatalommal, szélsőségekkel, felfokozott brutalitással, mérhetetlen kontrollálással, szenvedéllyel mint árnyoldallal hozható összefüggésbe. Mindkét aspektusból még sorolhatnám a főbb attribútumokat de talán most ezek a leglényegesebbek.

A Bak, mint a spirituális kör harmadik, az archetípusok evolúciójában, így az emberi szellem fejlődésének folyamatában a legérettebb föld-jegy az anyag és az anyagi struktúrák legmagasabb fokú megértését és tudatos használatát tanítja. Magasabb szellemi értelemben a Bak hozza azt a jógi / remete / mester archetípust, aki nem megtagadja, hanem integrálja az anyagot, tudatosan használva azt, látva mögötte annak végső természetét, spirituális összefüggéseit. Addig persze még jó néhány lépcsőfok találtatik, hiszen minden zodiákus jegyet meg lehet élni öntudatlan, tudatosuló /avagy fölébredő/ és felébredt szinten. Mindezek után nézzük, mi születhet e kettő "házasságából": Az én olvasatomban amikor egy transzcendens bolygó áthalad egy jegyen, voltaképpen egyfajta tapasztalaton túli üzenettel áthatja azokat a valóságterületeket, az emberi jellemben és tudatban jelenlévő tendenciákat, amit az adott zodiákus jegy jelöl, illetőleg az is rányomja a bélyegét, az illető transz-szaturniál bolygóra. E kettő együttes hatásából értelmezem azt, amit a következőkben leírok.

A november 27-i átlépést mindenképp jelentőségteljesnek tartom különösen úgy, hogy még egyszer retrográdban visszalépett, hogy elvégezze maradék "feladatát" a Nyilasban a Plútó, és ugyanaznap fordul direktbe a Szaturnusz oppozíciójában résztvevő Halak- Uránusz. Ez meglátásom szerint amolyan staféta átvétel is, hiszen a Nyilas jegyén áthaladó Plútó alapvetően a kozmikus, Isteni törvényekhez, végső igazsághoz való szemléletbéli, vallási és világképbeli értelemben vett hitünket, viszonyunkat volt hivatott áttranszformálni, finomabbra hangolni. Ha ezt valamilyen szinten abszolváltuk, akkor a Bakba beköszöntő Plútó már a hitünket teszi próbára, illetőleg a tényleges vallásgyakorlatot kívánja meg, egyszóval azt, hogy a földi struktúrában való építkezésben, társadalmi együttélésben alkalmazzuk az egyre inkább kipróbált hitünket, holisztikus látásmódunkat, és egészen magas szinten esetleg meglássuk az anyagban és anyagszerű formulákban azt, hogy "az Isten az ásványokban alszik, a növényekben lélegzik, az állatokban jár, és az emberben gondolkodik". Másképp szólva, hogy tényleg tudatosan gondolkodó, és egyre inkább a világképükben a végső valóság felé építkező lényekké váljunk, amikben csak egy jól, éberen és barátsággal használt eszköz a matéria. Mindez persze egy hosszú vajúdás eredménye lehet, ha egyáltalán megszületik, és csak bizonyos tudatszinteken levő embereknél, embercsoportoknál ébredhet ez föl ilyen formában, vélem még akkor is, ha a legoptimistább szcenáriót veszem számításba. Mindeközben azonban ne feledjük, az egónk és az énünkre való önreflexió során köré szerveződött személyiségünk az, ami a tapasztalásunk legfőbb eszköze. Ahhoz pedig, hogy az eszközt jól használjuk, önismeretre van szükségünk, vagyis személyiségünk gyengéinek és erősségeinek tudatosításával járó érettségre. Úgy is mondhatnánk, hogy a Bak-Plútó pszichológiai síkon az egyéni és a kollektív felnőtté válásnak egyfajta komoly tanítását hozza. Gondolok itt például arra, hogy az egyénnek a társadalomban felnőtté kell válnia, akár kényszerek árán is, vagyis tudnia kell egyre inkább vállalnia a felelősséget önmagáért, és ezt nem a külvilágra, vagy különböző hatalmakra hárítani, amiknek jó része - öntudatlan mivoltuknál fogva - amúgy is többnyire csak eszközként használja őt és gyakorta nem különösebben üdvös célokra.

Mindezt sajnos ez az időszak ki is kényszeríti, hisz el tudom képzelni, hogy a korábbi, már idejétmúlt szociális, infrastrukturális, energiahordozókkal összefüggő gazdasági, politikai szerkezetek és ehhez kapcsolódó hatalmak meginognak sőt összeomolhatnak, s ezáltal ezek a rendszerek még a korábban az állampolgár által gyermek módon reá ruházott funkciókat sem fogják tudni ellátni. Úgy is mondhatnám, hogy világi értelemben nem csodálkoznék egy globális hatalmi átstrukturálódás láttán, gondolva itt a gazdasági, katonai és világi hatalmak egész bolygónkra vonatkozó átpolarizálódására, és bizony arra, hogy egyes hatalmak, amik kissebségként a többség fölött, vagy többségi energiaforrások felett uralkodnak, esetleg elveszítik eme pozícióikat, mert hogy az elnyomottak föllázadnak, némely csoportosulások pedig önként átadják pozíciójukat, egyesek megpróbálják manipulálni, és más módon kontrollálni a kizsákmányoltakat, mások pedig akár még nyíltabb és diktatórikus módszerekkel igyekszenek sakkban és függésben tartani az általuk használt erőforrásokat. Azon sem lepődnék meg, ha az eddig jólétinek számító társadalmak is komoly válságba kerülnének, ahogy később majd a világ energiahelyzete is, miközben az időjárás, a természet szélsőségei, szokatlanságai csak fokozódnak.

A Szaturnusz felelősségteljesebbé teheti a Plútó lebontó, majd fölépítő munkáját, a Plútó pedig feszítheti az idejétmúlt strukturális kereteket. Ebben kulcsfontosságúnak látom az egyén önmagáért való lélektani felelősségvállalását, ami csak azon az áron történhet meg, hogy ha az egyes ember elkezd a mélyebb árnyékával foglalkozni, és azt a tudatba emelni. Itt lép be az önismeret még égetőbb szükségessége, és ezáltal netán a csoportosan elfojtott árnyékok beépítésének lehetősége. Az én olvasatomban ugyanis, ha az egyén önmagához való viszonya változik, akkor rendeződik át a másokkal való relációja és ez így tud fölépülni, és továbbadódni: párkapcsolatokra, családokra, barátságokra, embercsoportokra, az egész társadalomra, mígnem annak vezetőire. Az önmagukért tudatosan felelősséget vállaló emberek tömege választhat csak felelős kormányokat, akik ezt a bizonyos gazdasági, társadalmi, szociális; a tudományt, az oktatást, az erőforrások használatát, a javak megtermelését és elosztását, az energia-kibocsátást is érintő átstrukturálódást valóban az emberiség kívánatos kollektív fejlődése érdekében mozdíthatják elő. Csodálkoznék, ha ez harc nélkül, mégpedig akár alvilági, alattomos küzdelem nélkül lezajlana, vagy nem nagyobb kataklizmák kényszerítenék ki.

Természetesen mindenki egyéni életében saját motivációinak tisztázásával és azzal, hogy hogyan és miként vesz részt a csoportfolyamatokban, és milyen megfontolásokból, milyen erőket szolgál, éberen figyelve abban saját felelősségét, járulhat hozzá pozitív módon ahhoz, hogy ez valódi megtisztuló átalakulás legyen, nem pedig "csöbörből vödörbe", és az eddigiek helyett más hatalmak zsigereljék egymást, az embert és a természetet, rombolva az emberi erkölcsi-szellemi-lelki értékeket, vagy adott esetben valamilyen más anyagi tálentum legyen a függésben tartásnak a tárgya. Egy bizonyos számomra, hogy az elfojtott egyéni és kollektív árnyék a társadalmi felnőtté éréssel egyetemben megkíván egy alapos mélyreható szerkezetváltást főleg a fent említett területeken, de alapvetően az anyag és anyagi szerkezetekhez, rendszerekhez való viszonyunkban, valamint a földi és társadalmi együttélés szisztémájában. Természetesen a legszerencsésebb az lenne, hogy ha és ezáltal az anyag és anyagelvű ego feletti önuralmat szereznénk meg, és az újabb rafinált és rejtett kizsákmányolás helyett egy megosztás, az eddig kiaknázatlan szellemi és lelki valamint fizikai erőforrások humánusabb használata kerülne terítékre, és az ebből fakadó javaknak egy sokkal humánelvűbb, közös megtermelése és elosztása jelentené az átalakult rendszerek alapját. 

Ahogy írásom elején ígértem, még szeretném átadni néhány meglátásomat az ez év végétől 2014-ig terjedő időszakról globálisan, amiről egyébként az első két cikkemben bőségesen írtam, ám a kérdések és hozzászólások további mondandóra inspiráltak. Többen fölvetették bizonyos dolgok eseményszintű bekövetkezését és annak valószínűségét. Az asztrológia - mint már említettem - arra alkalmas, hogy segítsen ne csak belelátni, hanem tudatosítani és ezáltal képessé tenni arra, hogy kezeljük azokat a folyamatokat, amik az eseményeket előidézik. Megoldani valami nehézséget és tanulni belőle ugyanis csak akkor lehetséges, ha megismerjük az annak létrejöttét előidéző okokat. Így eme tudomány az események mögötti tendenciákat tárja föl. Ekképp például az, hogy mondjuk a Szaturnusz-Uránusz egymásnak feszülése által fölvázolt, vagy egyáltalán számításba jövő valóságterületek közül melyek szintjén lesznek és lehetnek még krízisek, bizonyos értelemben másodlagos kérdés. Épp ezért is írtam úgy előző cikkemben, hogy a teljesség igénye nélkül felsorolom hogy az említett életterületek nagy valószínűséggel szerintem bejeleznek, de lehet, hogy nem mindegyik, és valószínűsíthetően nem egyformán, leginkább azok, amikhez most legnagyobb mértékben a függőségeinket hozzákötöttük. Ilyen pl. a pénz. Ám hangsúlyok áthelyeződhetnek, és ez sok tényezőtől függ, adott csoportok, területek, akár az egész emberiség tudati és tudatalatti mozgásaitól is. 

Összességében azt gondolom, hogy főként asztrológiai szempontból jelentősége lesz annak, hogy az az öntudatra ébredés ami az embernek egyébként is hivatása, még inkább fölgyorsulhat, illetve az ebben való továbbfejlődés elmaradása az utóbbi időben megszokottnál nagyobb kríziseket hozhat. S mint minden teljesség felé haladás, a sötétségnek, vagyis a nem tudásnak a fénnyé való minősítésével jár. Pszichológiai értelemben azt is mondhatnám, hogy nagyon fontos lesz a projekcióinkat, amiket a külvilágra kivetítettünk visszavonni, avagy a hermetikus asztrológia gondolatköréből kölcsönözve mondhatnám, az úgynevezett kivetített transzcendens energiáinkat újra a tudat körébe helyezni. Ez utóbbit már csak az az asztrológiai tény is aláhúzza, hogy sorban, nem csak hogy transzcendens jegyekben járnak az ezt jelző planéták, hanem átlépéseket is tesznek ott, valamint sorra fényszögeket alkotnak egymással és a kozmikus törvények jelentését is hordozó planétákkal, nevesítve a Jupiter-Szaturnusszal. Mindebből pedig számomra az is következik, hogy - amint azt már több ízben kifejtettem - úgy is azt kell tennünk, ami egyébként is dolgunk, hiszen az emberi tapasztalás számomra egy örök, életeken átívelő tendencia, avagy a világ egy "örökké jelenlévő tudatforma".

Ezért például az olyan jellegű kérdéseket nem nagyon tudom értelmezni, hogy lesz-e világvége, pláne, hogy ez egy meghatározott, akár napra lebontott időponthoz lenne köthető. Természetesen bizonyos világoknak, amit az egzisztenciális tudat és annak összessége létrehozott, ideje adott tapasztalási ciklus szerint is lejárhat, és ebbe az ember lelki, szellemi fejlődésének szabad játéka is beleszólhat. Ám érdemes a fókuszunkat a tényleges emberi fejlődés dimenziójában elhelyezkedő vezércsillaghoz igazítanunk. Ugyanúgy, mint a jó hajós, aki nem egy tengeren imbolygó lélekvesztő fénypontjához navigál, hanem mondjuk a Sarkcsillaghoz. Ezt egy kicsit ahhoz is tudnám hasonlítani, mint az éghajlatváltozást: a bolygónk egyébként is egy felmelegedő ciklusban van, természetes galaktikus mozgása következtében, mindeközben persze valóban és láthatóan például a széndioxid kibocsátás befolyásolja a légköri folyamatokat. Az, hogy mi lesz, ez mindkettőnek az együtthatása. S hogy minderre mi hogy reagálunk és mit kezdünk vele, az pedig a mi fejlődésünk. Mostanában egyes érdeklődők szájából eljutottak hozzám olyan információk létező próféciákról, amik konkrét eseménysorokat írnak le: erről a véleményem az, hogy ha valaki tapasztalási időszakokban gondolkodik, ami bizonyos szakrális társadalmak rendszereihez, például naptárrendszeréhez kapcsolódik, akkor abban látok némi fantáziát, (bár hozzáteszem, a különböző társadalmi kultúrák különböző időszámítással dolgoznak) és még ehhez mindig nem vettük hozzá az emberi tudat fejlődésének kifutását.

Így annak a lehetőségét nem tudom elméletileg kizárni, hogy bizonyos tapasztalási formák, amiket jelenleg megszoktunk, akár teljes mértékben megszűnnek, de hogy az ember tudatosodó, önébredő, átélő tapasztalása befejeződne, azt én nem gondolom, legfeljebb hosszabb távon ez más formában tud történni - ez utóbbit el tudom képzelni. Azonban azokat a jóslatokat, amik pusztán az emberi fejlődést determinálják nem tudom komolyan venni, hiszen ez nem csak a meggyőződésemmel, hanem az asztrológia egész elméletével és működésével ellentétes. Ehhez kapcsolódóan pedig az a gondolat is eszembe jut, hogy bizony nem véletlen, hogy egyes inkarnációk között az ember emlékezete megszűnik. Talán ha tudnánk pontosan, hogy mi történt, igazán nem tanulnánk belőle, hiszen az éretlen vagy öntudatlan ego számára semmi sem szent. Így a konkrét előrejelzésekkel is ilyen jellegű lélektani problémákat látok, amik aztán a tényleges változást akár meg is akaszthatják.

Legközelebb szándékomban áll még a 2009 - 2014 közötti időszakról humán- filozófiai megközelítésből szólni, és arról, miként készülhetünk föl a közvetlenül előttünk álló hónapokra, évre, elsősorban lelki-szellemi téren, viselkedésszinten, és a közvetlen környezetünkben. Addig is azt kívánom, hogy a külső és belső történések szolgáljanak önébredésünkre, az illúzióktól, szenvedésektől való megszabadulásunkra, és inspirálják szellemi, lelki és emberi, erkölcsi haladásunkat.

2008. november 4.